Bágyadtan
ontja sugarait a késö őszi napsugár. A bibór szinű nap korong
bearanyozta a látóhatárt, és a fény mint az olvasztott arany
folyt szét a viz felszinén. Sirályok hangos csapata köröz a viz
felett, aztán némelyik kecses mozdulatokkal mártozik meg a
fodrozódó habokban. Enyhe szél kergeti a lehulott faleveleket,
aztán hirtelen felkap egypárat és forgó táncba viszi őket. Élvezem
a késő őszi magányos idillt. Az ősz szépsége, és a tenger
varázsa lenyügözöen hat rám mint mindig. A napsugár még ontja
melegét, azonban ha felhő takarja el, már érezni lehet a tél
közelségét. A gyönyörű New Jersey tenger part látványa mégis
balatoni emlékeket idezi föl bennem. Hirtelen honvágy fog el. Nem
tudom, hogy látni fogom-e még egyszer. A kétség maróan hasít
belém, Több évtizede amikor elhagytam Magyarországot, még nem
tudtam hogy, hosszú ideig nem fogom viszont látni....
